9RESTAURANT

2013. Feb. 18.

Restaurant Day

A barátnőmmel mindig azon viccelődünk, hogy a fél életünket éttermekben töltjük, az ismerőseim azt mondják, hogy az instagramom alapján gasztroblogger vagyok, tehát vasárnapra nem is lehetett volna jobb program számomra, mint a Restaurant Day.

Hogy mi is ez? “Egy nap, amikor bárki nyithat éttermet” – áll a szlogen a facebook oldalukon. 2011 május 21-én indult a kezdeményezés Helsinkiben, ahol néhány laza fiatal gondolt egyet, hogy bárki nyithasson éttermet egy napra. Az ötlet olyan villámgyorsan terjedt, hogy kapásból 40 étterem “született” 13 különböző városban! Nem semmi, ugye? 2012 május 18.-án volt először Magyarországon Restaurant Day, amelyet azóta évente 4 alkalommal rendeznek meg. Legutóbb tegnap… hát mi ott jártunk 😉

Az útvonalat ugyan megterveztük, de mivel a szombati buli után mindketten elég nehezen másztunk ki a pihi-puhi ágyunkból, ezért elég későn indultunk útnak, tehát nagy challange volt, hogy odaérjünk az első helyre, amelyet kiszemeltünk. De sikerült teljesítenünk!

Az első hely, ahol jártunk a finomító kantin volt. Ennek a helynek az érdekessége, hogy az ő facebook oldalukon hallottunk a Restaurant Dayről, tehát mindenképpen a kedvencek között volt és az utolsó pillanatokban értünk oda, de szerencsére mindent meg tudtunk kósolni, ugyanis minden ISTENI volt.
A menü: sütőtökleves – burger – répatorta és vajsör. A sütőtököt speciel utálom, de a kedves invitálás miatt nem mertem visszautasítani (meg hát ki a komfortzónánkból, mert a csodák ugye ott történnek), így megkóstoltam, de milyen jól is tettem… nagyon ízlett. Nem győztem bólogatni, amikor kérdezték, hogy ízlik-e, mert hogy megszólalni nem tudtam, úgy tömtem magamba. Igen, néha kicsit mohó vagyok.

Aztán még be sem fejeztem a levest, máris jött a burger… hetek óra egy Ring burgerre vágyom, úgyhogy már ki voltam éhezve erre a finomságra és persze, hogy nem csalódtam 🙂 Közepesen átsütött marhahúspogácsa, ropogós zöldségek (és erős paprika…nyammm), valami szósz, ami szintén nagyon fini volt és isteni buci, egy pálcikával átszúrva.
A végén pedig a “hab a tortán” a répatorta volt. Répatortát én magam is tudok csinálni (azon kevés dolgok egyike, amivel már próbálkoztam), de meg kell mondanom, ez vetekszik az enyémmel. A karamellöntet pedig csak a plusz volt hozzá.
Ez volt az első állomásunk, de én már úgy éreztem moccani sem bírok. Cseles, mert az adagok picinek látszottak, de mégis nagyon laktató volt. A vajsör, amiről én még csak a Harry Potter töréntekből hallottam érdekes volt, kicsit a karamellás tejre emlékeztetett, és mivel én sem a tejet, sem a karamellát nem annyira szeretem nem lett a legjobb barátom. De egyszer megéri ezt is kipróbálni.

Első állomásunkkal tehát nagyon jól választottunk, már alig várjuk, hogy március végén hivatalosan is megnyíljon a Finomító, párszor szerintem még Budára is átzarándokolunk a kedvéért. 😉 Ohhh igen, és becsületkassza volt!

A második hely, amit meglátogattunk már sokkal jobban illett a Restaurant Day profiljába, hiszen amikor a címhez érkeztünk, akkor egy lakóház kapujában álltunk, ahol az ajtón egy A/4-es papíron a the hangover lunch felirat állt és a kapucsengő száma, amelyből egy kedves hang szólt ki, hogy a 4. emeletre kell mennünk.
Itt már nagyon izgatottan lifteztünk fel a negyedik emeletre, igazi kincskereső hangulatban voltunk, majd egy csupafehér lakásba érkeztünk, ahol egy kedves építészlány fogadott minket a barátaival és csudajó illatokkal. Az eventből tudtuk, hogy itt mindenféle sós és édes lepényre számíthatunk.
Amikor megérkeztünk egyből elmondták, hogy hogy működik a rendszer, kis cetlikre felírtak a nevünket és fogyasztásunkat. Tök cuki volt 🙂
Itt várt ránk zöldségleves couscous-al, az asztalon pedig 4-5 féle quiche közül válogathattunk. Volt spenótos-gombás, kecskesajtos-hagymás-krumplis, lasagne-ihlette rétegelt és zöldséges. Mi kecskesajtos-hagymás-krumplisat választottuk mindketten, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Desszertnek egy különlegesség volt, “csináld magad” retró krémtúró, amelyre mindenki saját maga választhatott feltéteket, mint pl . mandula, aszalt gyümölcsök és mindenféle finomság. Sajnos én ebből már nem tudtam enni, mert dugig voltam és még voltak helyek, amiket kinéztünk magunknak, pedig nagyon ínycsiklandozó volt. Uhhh és majdnem elfelejtettem, hogy a bodza szörpbe dino alakú jégkocka volt a meglepi 🙂

(Mea culpa, itt sajnos nem készített képeket, mert annyira el voltam varázsolódva, hogy egy ismeretlennek a lakásában eszek, csupa jófej emberrel.)

A következő hely, amire menni szerettünk volna, az ÉdességLabor volt, de a házat megtaláltuk, de a lakást nem, mert semmi kiírás vagy útbaigazítás és a házba bejutva sem volt túl szimpatikus a belső udvar, így gyorsan távoztunk is. Úgyhogy “csak” két helyen jártunk, de így is alig tudtunk már menni!

De végül, mivel desszertet nem ettünk, ezért még beugrottunk a Sugar!shopba, ahol a pincérfiú édesen megkérdezte tőlem: “Ugye Te mindig macaront eszel?”, és mikor igennel válaszoltam, akkor elmosolyodott és mondta, hogy akkor jól emlékszik. 😀 Úgy látszik kicsit sokat járunk oda és tényleg imádom a macaronokat.

A the hangover lunch hangulata annyira megtetszett Nekünk, hogy még az is megfordult a fejünkben, hogy a következő Restaurant Day-en (május 18.) még akár mi is “nyitunk egy éttermet”, persze fashion témában. Szerencsére az egyik barátnőm most költözött új lakásba, ami egy igazi kis fashion kuckó, úgyhogy a helyszín adott. Mit szólnátok egy Chanel mossue-hoz a háttérben Szex és New Yorkkal és Az ördög Pradat visellel? 😉

8SOUL

sophiemate

2012. Nov. 03.

Hozzászólások (0)

Növesszünk együtt Angyal-szárnyakat!

Nekünk csajoknak különösen fontos, hogy legyen egy-két olyan barátnőnk, akikkel mindent kibeszélhetünk. A lelkizés amolyan csajos dolog. De ez nem szégyen, ettől vagyunk mi NŐk és ezért (is) szeretnek minket a férfiak. A “csajoskodás” művészetét Ördög Nóri és Törköly Erika olyan szintre fejlesztette, hogy létrehozták az Angels’ Army-t, az “Angyalok Hadseregét”, amelynek most megszületett az első “babája” is, az Angyalműhely című könyv. Múlt hét csütörtökön tehát egy angyali könyvbemutón és dedikáláson vehettem részt.

Az Angels’ Army-t már a kezdetektől figyelemmel kísérem és “csajosan” be kell vallanom, hogy a kezdetek kezdetén még jelentkeztem is hozzájuk dolgozni, de akkor nem rám esett a választás. Nem baj, egy ilyen dolog nem akadályozott meg abban, hogy továbbra is figyeljem munkásságukat és várjam az alkalmat, hogy mikor vehetek részt angyali eseményeiken! Az első ilyen alkalom a legutóbbi Angels’ Spirit volt, amely egy esős, őszi napon került megrendezésre, azonban a Paris Budapest Bar-ban ebből semmit sem érzékeltünk. Nóri és Erika és a rengeteg összegyűlt Angyal (és talán a welcome drinkek…) olyan hangulatot teremtettek, hogy mindenki mosolygósság, őszintévé vált. Egy ilyen közösség aranyat ér.

Sajnos az Angyali szolgáltatások nem túl olcsók (bár biztos vagyok benne, hogy megéri az árát…), a Spirit pedig csak a budapestieknek elérhető, ezért, Nóri és Erika szerették volna megosztani a 2 év alatt összegyűlt élményeket és tudásanyagot. Erre pedig a legmegfelelőbb ötlet egy könyv megírása volt.

Már a Spiriten is betekintést engedtek a könyv megírásának munkálataiba, amely nagyjából az egész nyarukat kitette, de csütörtökön Farkasházi Réka faggatta a két angyal-lányt, hogy meséljék el, hogy honnan is jött az ötlet, az elhatározás, az Angels’ Army és maga a könyv. Nóri és Erika nagyon meghatódva és izgatottan tekintettek körbe, hogy vajon hányan jöttünk el és, hogy mit fogunk szólni a könyvhöz.

A lányok elmesélték, hogy a nevet kb. 5 perc alatt kitalálták, a csajos nyaralásuk emlékére, amelyben a társaságukat egy diszkóban Army-nak nevezték, és ha már hadsereg, akkor legyen Angyal Hadsereg. 🙂 Majd első körben arra gondoltak, hogy minden lánnyal személyesen ők és tanácsadók fognak beszélgetni, de ez az idejükbe sajnos nem fért bele, ezért kellett találniuk valamilyen más keretet ezeknek a kis szeánszoknak, és így alakultak ki az Angels’ Army kis körei, az Angyalműhely, az Angyalképzők (Life és Soul) és az Angels’ Spirit nevezetű klubestek. Ezekről részletesen a www.angelsarmy.hu holnapon olvashattok.

A könyv születéséről is esett szó, például elmesél, hogy a borító-terv már réges régen megvolt, amikor a tartalom még csak az ő fejükben létezett. Ugye lányok, hogy mennyire fontos a külső? 🙂 De szerencsére “szép” tartalom is társul a megkapó külsőhöz (bár be kell vallanom, hogy még nem sikerült végigolvasnom a könyvet, de amennyit elolvastam belőle, az CSODÁS ÉS ANGYALI). A könyv első részében Nóri és Erika tollából olvashatunk olyan történeteket és saját gondolatokat, amelyek minden nőt foglalkoztatnak. Természetesen nem állítják azt, hogy náluk van a “bölcsek köve” és, hogy ők mindent tudnak, inkább csak inspirálni, elgondolkoztatni szeretnék a nőket, akiknek talán ez a könyv lesz az első lépcső, ahhoz hogy neki álljanak gondolkozni és változtatni az életükön.

A könyv kulcsfontosságú szavai az önismeret, önelfogadás, önszeretet és az önbizalom. Ez az a hosszú és néhol rögös út, amelyen mindenkinek végig kell sétálnia, mint a mesében Dorothynak a sárga köves úton. De itt szerencsére maga a séta is örömmel és jókedvvel van kikövezve, akkor is ha néha nehéznek és döcögősnek tűnik. De akkor ott vannak a barátnők vagy az Angyalok, akik a könyv segítségével továbblendítenek az akadályokon.

A könyv második része pedig egy “30 napos angyalképző program”, amely minden napra “énidő”-teremtő feladatokkal van teli. Aki ezt hősiesen végigcsinálja, az maga is Angyallá válik. A különlegessége az, hogy (ha jól emlékszem) november 16-tól Nóri és Erika is elkezdi a 30 napos programot, így aki gondolja velük együtt kezdheti és csinálhatja végig a feladatokat.

A könyv mellé társulni fog hétfőtől (november 5.) egy új honlap is, amelyre a könyvben található angyalszárnyas könyvjelzőn található kóddal regisztrálva személyes profilt lehet létrehozni, ahol plusz tartalmakat találunk a napi programokhoz, így igazi interkaktív, angyali közösséget hozva létre a csajok között.

A bemutató is nagyon baráti légkörben zajlott és Nórit és Erikát hallgatni mindig felüdülés, de most különösen az volt, mert látni rajtuk az örömöt és izgatottságot, amelyet a könyv készítése és megjelenése okozott nagyon jó érzés volt.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, én ha tehetném az összes nő ismerősömet megajándékoznám vele, és összeszedném az összes barátnőmet, anyukámat és keresztanyámat és befizetnék az összes programra, különösen a számomra legkedvesebb SOULra. Addig is, ha Ti is szeretnétek megvenni a könyvet, akkor a Libri-ben megtehetitek, vagy akár meg is rendelhetitek online. 😉

Én mentem olvasni a saját könyvemet! Jó csajoskodást Nektek is! 🙂

7FEELINGS

sophiemate

2012. Oct. 05.

Hozzászólások (0)

SAILING

Mindig is vizicsibe voltam és imádtam a vizet, de a vitorlázást urimurinak tartottam és azt hittem, hogy ez csak a “gazdagok és szépek” kiváltsága. Csodálattal néztem mindig a Balatonon a fehér vitorlákat és sóhajtozva gondoltam bele, hogy milyen lehet a vízen a szél segítségével siklani. Igaz, 14 éves koromban egyszer vitorláztam az Egyesült Államokban, ám nem túl sok élményem maradt meg azon kívül, hogy amikor kijöttünk a vízből olyan fekete volt a bőrünk, mintha iszapba merültünk volna és, hogy kikötés után hatalmas slagokkal le kellett tisztítani a hajót.

Azonban két hete részt vettem “felnőttkorom” első vitorlázásán, amikor is beleszerettem a vitorlázás nyújtotta életérzésbe. Murphy (a pénztárcámnak viszont szerencséje), hogy ez nyár végén történt, hiszen szerintem az összes hétvégémet a Balatonon töltöttem volna, ha ez előbb megtörténik.

A borregatta kalandos története július elejére és az alábbi fb-on elhelyezett képre nyúlik vissza.

Egy kedves ismerősöm révén láttam meg a felhívást, hogy a tavaly elsőként megrendezett borregatta idén még nagyobb létszámmal indul útjára és várják a jelentkezőket. Mint már említettem a fb függőségemet, azonnal like-oltam az alábbi képet, mire a főszervezőtől kaptam is egy gyors üzenetet, hogy érdekel-e a vitorlázás. Majd gyors levélváltások után már a szerveződő csoportban találtam magam. Kicsit féltem, hogy egy ismeretlen és összeszokott társaságba fogok kerülni, de ismeretlenül is befogadtak (ráadásul két barátnőmet is sikerült rábeszélni, hogy tartsanak velem) és már online megkezdődött a buli, amiből biztosra vettem, hogy életem egyik legjobb élményébe csöppentem.

Lali emberfeletti szervezőkészségének köszönhetően a közel 30 fős csapat egy szuper ismerkedős esttel kezdett, ahol próbálták elmondani a vitorlázás alapjait, de a finom vacsinak és leginkább az elfogyasztott roséfröccsöknek köszönhetően nem volt túl egyszerű. Hál’ istennek a medence fűtött volt, hiszen az est végére lassacskán mindenki ott kötött ki. Hatalmas buli volt.

A másnapi 7 órás reggeli egy kicsit csúszott, de mindenki sikeresen elfogyasztotta a kis tojásrántottáját és/vagy szendvicsét, lesétáltunk a partra. A szeptember végi napsütésben amikor a kikötőbe értünk már mindenkin érezhető volt a vízreszállás előtti izgatottság. Sitty-sutty 3 csapatra rendeződtünk, ugyanis 3 hajóval indultunk útnak és néztük a verseny elé. Hiszen ez verseny volt. A sors kegyeltje vagyok, hiszen a nyertes csapatba kerültem 🙂 A délelőtt folyamán szuper szelünk volt, a hajó dőlt, volt sikítozás és örömködés, majd mint említettem elsőként kötöttünk ki Balatonkenesén, ezzel megnyerve a házi versenyünket.

A széltől, a vízen töltött időtől és a hajózás alatt (illetve az előző este) elfogyasztott boroktól mindenki kicsit kifáradt és ezt az időjárás is mintha megérezte volna kissé csendesebbé vált és a napsütésben pihenhettünk a hajón.
Tökéletes vitorlázás volt, elég nehéz leírni azt a szabadság és nyugalom érzést, amit a vitorlázás alatt érezel. Olyan közel kerülsz a természethez, hogy az agyad kikapcsol, kilépsz a hétköznapokból és csak suhansz a széllel a vízen. Ezt mindenkinek ki kell próbálnia. A tökéletes társaság pedig csak hab a tortán. De a napunk még nem ért véget.

Miután kikötöttünk következhetett a vacsi. Kissé pilledten értünk az étterembe, ahol már vártak minket és hipp-hopp kihozták a már előre kiválasztott menüt. Végre együtt volt az egész csapat és ment a csacsogás a hajós élményekről.

Lali meglepetése volt számunkra, hogy a borkóstolóra nem egy mindennapi járművel mehettünk. Az étterem elé a balatonfüredi dottó jött értünk és vitt minket egészet a Figula pincészethez. Itt egy újabb hatalmas meglepődés mindenkitől, hiszen még a sötétben is lenyűgőző látvány tárult elénk a Balatonra és a pince csodálatos környezetére. Nem volt semmi. A pincészet fő sommelie-je megmutatta az újonnan kialakított pincehelységet, majd következhetett a kósolás. 6 féle bort kóstoltunk végig, természetesen mindegyikhez érdekes történeteket hallhatunk és finom sajtokat ehettünk. A kóstoló után visszatértünk a házba és egy kisebbfajta buli alakult ismét, bár volt aki inkább lenézett a Cocomoba. A hangulat fergeteges volt.

A hétvége zárásaképpen vasárnap Csopakon a Szent Donát étteremben ebédeltünk, ahonnan talán az egyik legszebb panoráma látható a Balatonra. Az ebéd után alig akartuk elhagyni az étterem teraszát, hiszen mindenki élvezte a napsütést és a látványt.

Köszönet Lalinak, hogy kitalálta, megszervezte és ilyen szuperül koordinálta ezt a felejthetetlen hétvégét. Azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében mondható.

A vitorlázás annyira megtetszett nekünk, hogy a kegyes időjárásnak köszönhetően négyen a következő héten vasárnap visszatértünk egy kis repetára. Az élmény szintén felejthetetlen. A vitorlázást mindenkinek ajánlom, aki szeretne kilépni a dolgos hétköznapokból, szeretne kikapcsolni és feltöltődni. Ennél jobb módszert nehezen tudnék ajánlani.

Alig várom a tavaszt és a jó időt, hogy minél többször átélhessem ezt az élményt.

6SHOWROOM

sophiemate

2012. Oct. 04.

Hozzászólások (1)

dorkapetrity SHOWROOM opening

Imádom a divatot és olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám során egyre több divattal kapcsolatos eseményre jutok el.
A minap azonban egy olyan különleges eseményen vehettem részt, ahol egy kedves barátnőm volt a főszereplő. A történet onnan kezdődik, hogy facebookon kalandoztam (tőlem nem túl meglepő módon), amikor egyszer csak csodákra lettem figyelmes… és pont jött a legeslegkedvesebb barátnőm szülinapja, így egyből billentyűzetet ragadtam és írtam Dorkának. Ő szinte azonnal válaszolt és mondta, hogy a hőn áhított darab sajnos elfogyott, azonban egy hasonlóból még van, így arra egyből lecsaptam. Meglepetésként mire találkoztunk elkészítette számomra (illetve a barátnőm számára) az először áhított darabot.

Dorka már az első alkalommal is szimpatikus volt (kiderült, hogy ugyan oda jár fősulira, ahova én is jártam, a közös pont tehát hamar megvolt) és úgy érzem ez kölcsönös, így munkakapcsolatból lassacskán barátság alakul ki.

A második kollekció születésére, Dorka saját otthonában megnyitotta showroomját is, amelynek alkalmából legkedvesebb barátait és az általa olvasott blogok íróit is meghívta. Mivel ez az otthona is, ezért nagyon családias és megható volt a légkör annak ellenére, hogy elég sokan összegyűltünk.

Amikor beléptünk a showroomba kis falatokkal és csodálatos muffin-okkal vendégelt meg minket, tényleg nagyon ügyelt minden részletre. Majd, amikor mindenki megérkezett, Dorka mesélt második kollekciójának születéséről és arról, hogy ez a kollekció már sokkal közelebb áll a szívéhez. Téli leányzó lévén mindig is vonzották a szőrmék, amelyet most bele is csempészett Oroszország inspirálta kollekciójába.
Beszélt különös vonzódásához az orosz kultúra és orosz táj iránt, amely a kollekciójában a matrjoska babák, a medvék és rénszarvasok által jelennek meg.

Fontos tudni, hogy Dorka csak bőrrel dolgozik és a táskák limitált darabszámban érhetőek el. Illetve kisebb változtatásokat lehet eszközölni, hogy a leendő tulajdonosok minél inkább magunkénak és egyedinek érezhessék dorkapetrity táskáikat. Különlegesség még, hogy minden táska tartalmaz két kis fülecskét, amelyre egy vászon bélés kapcsolható, így ha valaki már két dorkapetrity táskával rendelkezik, akkor a reggeli rohanásban egy mozdulattal átpakolhatja az egész táska tartalmát. Ügyes megoldás! 🙂
A jelenleg elkészült kollekció mellé folyamatosan jönnek majd ki újdonságok, mint például férfi ékszerek, telefon- és tablet-tartók, övek és órák készítésével is kacérkodik.

Az árak ennek ellenére nagyon barátaik, a táskák mind 20.000 Ft alattiak, az ékszerek pedig 10.000 Ft alatt maradnak.

A kollekcióból kedvencet választani lehetetlenség, mert mindegyik “must have”, de ha tényleg csak egyet kellene választani, akkor ő lenne az:

Tehát csak arra tudok buzdítani mindenkit, hogy látogassa meg Dorka fb-oldalát, nézze meg a kis csodákat vagy nézze meg élőben az Erzsébet körút 25-27.-ben, ahova bejelentkezni a +36 (20) 3371187 telefonszámon vagy dorkapetritybrand@gmail.com-on lehet.