Restaurant Day

A barátnőmmel mindig azon viccelődünk, hogy a fél életünket éttermekben töltjük, az ismerőseim azt mondják, hogy az instagramom alapján gasztroblogger vagyok, tehát vasárnapra nem is lehetett volna jobb program számomra, mint a Restaurant Day.

Hogy mi is ez? “Egy nap, amikor bárki nyithat éttermet” –  áll a szlogen a facebook oldalukon. 2011 május 21-én indult a kezdeményezés Helsinkiben, ahol néhány laza fiatal gondolt egyet, hogy bárki nyithasson éttermet egy napra. Az ötlet olyan villámgyorsan terjedt, hogy kapásból 40 étterem “született” 13 különböző városban! Nem semmi, ugye? 2012 május 18.-án volt először Magyarországon Restaurant Day, amelyet azóta évente 4 alkalommal rendeznek meg. Legutóbb tegnap… hát mi ott jártunk 😉

Az útvonalat ugyan megterveztük, de mivel a szombati buli után mindketten elég nehezen másztunk ki a pihi-puhi ágyunkból, ezért elég későn indultunk útnak, tehát nagy challange volt, hogy odaérjünk az első helyre, amelyet kiszemeltünk. De sikerült teljesítenünk!

Az első hely, ahol jártunk a finomító kantin volt. Ennek a helynek az érdekessége, hogy az ő facebook oldalukon hallottunk a Restaurant Dayről, tehát mindenképpen a kedvencek között volt és az utolsó pillanatokban értünk oda, de szerencsére mindent meg tudtunk kósolni, ugyanis minden ISTENI volt.
A menü: sütőtökleves – burger – répatorta és vajsör. A sütőtököt speciel utálom, de a kedves invitálás miatt nem mertem visszautasítani (meg hát ki a komfortzónánkból, mert a csodák ugye ott történnek), így megkóstoltam, de milyen jól is tettem… nagyon ízlett. Nem győztem bólogatni, amikor kérdezték, hogy ízlik-e, mert hogy megszólalni nem tudtam, úgy tömtem magamba. Igen, néha kicsit mohó vagyok.

Aztán még be sem fejeztem a levest, máris jött a burger… hetek óra egy Ring burgerre vágyom, úgyhogy már ki voltam éhezve erre a finomságra és persze, hogy nem csalódtam 🙂 Közepesen átsütött marhahúspogácsa, ropogós zöldségek (és erős paprika…nyammm), valami szósz, ami szintén nagyon fini volt és isteni buci, egy pálcikával átszúrva.
A végén pedig a “hab a tortán” a répatorta volt. Répatortát én magam is tudok csinálni (azon kevés dolgok egyike, amivel már próbálkoztam), de meg kell mondanom, ez vetekszik az enyémmel. A karamellöntet pedig csak a plusz volt hozzá.
Ez volt az első állomásunk, de én már úgy éreztem moccani sem bírok. Cseles, mert az adagok picinek látszottak, de mégis nagyon laktató volt. A vajsör, amiről én még csak a Harry Potter töréntekből hallottam érdekes volt, kicsit a karamellás tejre emlékeztetett, és mivel én sem a tejet, sem a karamellát nem annyira szeretem nem lett a legjobb barátom. De egyszer megéri ezt is kipróbálni.

Első állomásunkkal tehát nagyon jól választottunk, már alig várjuk, hogy március végén hivatalosan is megnyíljon a Finomító, párszor szerintem még Budára is átzarándokolunk a kedvéért. 😉 Ohhh igen, és becsületkassza volt!

A második hely, amit meglátogattunk már sokkal jobban illett a Restaurant Day profiljába, hiszen amikor a címhez érkeztünk, akkor egy lakóház kapujában álltunk, ahol az ajtón egy A/4-es papíron a the hangover lunch felirat állt és a kapucsengő száma, amelyből egy kedves hang szólt ki, hogy a 4. emeletre kell mennünk.
Itt már nagyon izgatottan lifteztünk fel a negyedik emeletre, igazi kincskereső hangulatban voltunk, majd egy csupafehér lakásba érkeztünk, ahol egy kedves építészlány fogadott minket a barátaival és csudajó illatokkal. Az eventből tudtuk, hogy itt mindenféle sós és édes lepényre számíthatunk.
Amikor megérkeztünk egyből elmondták, hogy hogy működik a rendszer, kis cetlikre felírtak a nevünket és  fogyasztásunkat. Tök cuki volt 🙂
Itt várt ránk zöldségleves couscous-al, az asztalon pedig 4-5 féle quiche közül válogathattunk. Volt spenótos-gombás, kecskesajtos-hagymás-krumplis, lasagne-ihlette rétegelt és zöldséges. Mi  kecskesajtos-hagymás-krumplisat választottuk mindketten, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Desszertnek egy különlegesség volt, “csináld magad” retró krémtúró, amelyre mindenki saját maga választhatott feltéteket, mint pl . mandula, aszalt gyümölcsök és mindenféle finomság. Sajnos én ebből már nem tudtam enni, mert dugig voltam és még voltak helyek, amiket kinéztünk magunknak, pedig nagyon ínycsiklandozó volt. Uhhh és majdnem elfelejtettem, hogy a bodza szörpbe dino alakú jégkocka volt a meglepi 🙂

(Mea culpa, itt sajnos nem készített képeket, mert annyira el voltam varázsolódva, hogy egy ismeretlennek a lakásában eszek, csupa jófej emberrel.)

A következő hely, amire menni szerettünk volna, az ÉdességLabor volt, de a házat megtaláltuk, de a lakást nem, mert semmi kiírás vagy útbaigazítás és a házba  bejutva sem volt túl szimpatikus a belső udvar, így gyorsan távoztunk is. Úgyhogy “csak” két helyen jártunk, de így is alig tudtunk már menni!

De végül, mivel desszertet nem ettünk, ezért még beugrottunk a Sugar!shopba, ahol a pincérfiú édesen megkérdezte tőlem: “Ugye Te mindig macaront eszel?”, és mikor igennel válaszoltam, akkor elmosolyodott és mondta, hogy akkor jól emlékszik. 😀 Úgy látszik kicsit sokat járunk oda és tényleg imádom a macaronokat.

A the hangover lunch hangulata annyira megtetszett Nekünk, hogy még az is megfordult a fejünkben, hogy a következő Restaurant Day-en (május 18.) még akár mi is “nyitunk  egy éttermet”, persze fashion témában. Szerencsére az egyik barátnőm most költözött új lakásba, ami egy igazi kis fashion kuckó, úgyhogy a helyszín adott. Mit szólnátok egy Chanel mossue-hoz a háttérben Szex és New Yorkkal és Az ördög Pradat visellel? 😉