SAILING

Mindig is vizicsibe voltam és imádtam a vizet, de a vitorlázást urimurinak tartottam és azt hittem, hogy ez csak a “gazdagok és szépek” kiváltsága. Csodálattal néztem mindig a Balatonon a fehér vitorlákat és sóhajtozva gondoltam bele, hogy milyen lehet a vízen a szél segítségével siklani. Igaz, 14 éves koromban egyszer vitorláztam az Egyesült Államokban, ám nem túl sok élményem maradt meg azon kívül, hogy amikor kijöttünk a vízből olyan fekete volt a bőrünk, mintha iszapba merültünk volna és, hogy kikötés után hatalmas slagokkal le kellett tisztítani a hajót.

Azonban két hete részt vettem “felnőttkorom” első vitorlázásán, amikor is beleszerettem a vitorlázás nyújtotta életérzésbe. Murphy (a pénztárcámnak viszont szerencséje), hogy ez nyár végén történt, hiszen szerintem az összes hétvégémet a Balatonon töltöttem volna, ha ez előbb megtörténik.

A borregatta kalandos története július elejére és az alábbi fb-on elhelyezett képre nyúlik vissza.

Egy kedves ismerősöm révén láttam meg a felhívást, hogy a tavaly elsőként megrendezett borregatta idén még nagyobb létszámmal indul útjára és várják a jelentkezőket. Mint már említettem a fb függőségemet, azonnal like-oltam az alábbi képet, mire a főszervezőtől kaptam is egy gyors üzenetet, hogy érdekel-e a vitorlázás. Majd gyors levélváltások után már a szerveződő csoportban találtam magam. Kicsit féltem, hogy egy ismeretlen és összeszokott társaságba fogok kerülni, de ismeretlenül is befogadtak (ráadásul két barátnőmet is sikerült rábeszélni, hogy tartsanak velem) és már online megkezdődött a buli, amiből biztosra vettem, hogy életem egyik legjobb élményébe csöppentem.

Lali emberfeletti szervezőkészségének köszönhetően a közel 30 fős csapat egy szuper ismerkedős esttel kezdett, ahol próbálták elmondani a vitorlázás alapjait, de a finom vacsinak és leginkább az elfogyasztott roséfröccsöknek köszönhetően nem volt túl egyszerű. Hál’ istennek a medence fűtött volt, hiszen az est végére lassacskán mindenki ott kötött ki. Hatalmas buli volt.

A másnapi 7 órás reggeli egy kicsit csúszott, de mindenki sikeresen elfogyasztotta a kis tojásrántottáját és/vagy szendvicsét, lesétáltunk a partra. A szeptember végi napsütésben amikor a kikötőbe értünk már mindenkin érezhető volt a vízreszállás előtti izgatottság. Sitty-sutty 3 csapatra rendeződtünk, ugyanis 3 hajóval indultunk útnak és néztük a verseny elé. Hiszen ez verseny volt. A sors kegyeltje vagyok, hiszen a nyertes csapatba kerültem 🙂 A délelőtt folyamán szuper szelünk volt, a hajó dőlt, volt sikítozás és örömködés, majd mint említettem elsőként kötöttünk ki Balatonkenesén, ezzel megnyerve a házi versenyünket.

A széltől, a vízen töltött időtől és a hajózás alatt (illetve az előző este) elfogyasztott boroktól mindenki kicsit kifáradt és ezt az időjárás is mintha megérezte volna kissé csendesebbé vált és a napsütésben pihenhettünk a hajón.
Tökéletes vitorlázás volt, elég nehéz leírni azt a szabadság és nyugalom érzést, amit a vitorlázás alatt érezel. Olyan közel kerülsz a természethez, hogy az agyad kikapcsol, kilépsz a hétköznapokból és csak suhansz a széllel a vízen. Ezt mindenkinek ki kell próbálnia. A tökéletes társaság pedig csak hab a tortán. De a napunk még nem ért véget.

Miután kikötöttünk következhetett a vacsi. Kissé pilledten értünk az étterembe, ahol már vártak minket és hipp-hopp kihozták a már előre kiválasztott menüt. Végre együtt volt az egész csapat és ment a csacsogás a hajós élményekről.

Lali meglepetése volt számunkra, hogy a borkóstolóra nem egy mindennapi járművel mehettünk. Az étterem elé a balatonfüredi dottó jött értünk és vitt minket egészet a Figula pincészethez. Itt egy újabb hatalmas meglepődés mindenkitől, hiszen még a sötétben is lenyűgőző látvány tárult elénk a Balatonra és a pince csodálatos környezetére. Nem volt semmi. A pincészet fő sommelie-je megmutatta az újonnan kialakított pincehelységet, majd  következhetett a kósolás. 6 féle bort kóstoltunk végig, természetesen mindegyikhez érdekes történeteket hallhatunk és finom sajtokat ehettünk. A kóstoló után visszatértünk a házba és egy kisebbfajta buli alakult ismét, bár volt aki inkább lenézett a Cocomoba. A hangulat fergeteges volt.

A hétvége zárásaképpen vasárnap Csopakon a Szent Donát étteremben ebédeltünk, ahonnan talán az egyik legszebb panoráma látható a Balatonra. Az ebéd után alig akartuk elhagyni az étterem teraszát, hiszen mindenki élvezte a napsütést és a látványt.

Köszönet Lalinak, hogy kitalálta, megszervezte és ilyen szuperül koordinálta ezt a felejthetetlen hétvégét. Azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében mondható.

A vitorlázás annyira megtetszett nekünk, hogy a kegyes időjárásnak köszönhetően négyen a következő héten vasárnap visszatértünk egy kis repetára. Az élmény szintén felejthetetlen. A vitorlázást mindenkinek ajánlom, aki szeretne kilépni a dolgos hétköznapokból, szeretne kikapcsolni és feltöltődni. Ennél jobb módszert nehezen tudnék ajánlani.

Alig várom a tavaszt és a jó időt, hogy minél többször átélhessem ezt az élményt.